Kiköltöztetek Ausztriába – pipa.
Valamennyire megy már a német (bocsi, osztrák) nyelv is – pipa.
A gyerekek suliba járnak, boldogulnak – pipa.
De… most jön a nagy de. Most kezdesz rájönni, hogy Úristen, a gyerek semmit sem tud majd a magyar történelemről, irodalomról, ünnepekről, kultúráról… stb. Jaj, milyen barátai lesznek! Osztrákok? Akkor teljesen el fog osztrákosodni!!! Magyarok? De alig van magyar az osztályban, vagy nincs is. Vagy nincs is barátja, mert nincs más magyar az osztályban, és a többiekkel nem tud annyira közel kerülni, hogy barátság legyen az ismeretségből.
Mi a megoldás?
Ajánlom nektek a 2025 őszén alakult burgenlandi magyar cserkészetet!
Itt barátokra lelnek a gyerekek, kivisszük őket a természetbe, kirándulunk, túrázunk, érdekes dolgokat tanulunk, megőrizzük a magyar gyökereket és hozzá szárnyakat is adunk…
Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Itt olvashatsz egy beszámolót az első cserkész-kirándulásról. Minden hónapban egy ilyen túra és egy őrsgyűlés a programunk. Plusz téli és nyári tábor! Várunk minden 8 és 18 év közötti gyereket/fiatalt szeretettel.
Beszámoló az október 4-ei kirándulásról:
Reggel nyolc órakor gyülekezetünk az EO Interspar parkolójában. Gyerekek, szülők lelkesek, mindenki alig várja már, hogy induljunk. Búcsúzás, elindulás. Öt perc út után megállás zászlószertartásra, hogy valóban elkezdődjön a mai foglalkozás. Megtanuljuk, hogyan állunk vigyázzban és hogyan pihenjben, hogyan tisztelgünk. Felhangzik a cserkészinduló, amit a gyerekek egy papírlapról követhetnek a szemükkel. Napiparancs, mi lesz ma, sok izgalmas feladat vár ránk és egy megemlékezés az aradi vértanúkról.
Elindulás az erdő felé. Útközben egy libatelep mellett elhaladva s kissé megállva, sor kerül Szent Márton történetének rövid ismertetésére, aki a közeli Szombathely nagy szentje és különös kapcsolata van a libákkal. De elhangzik a köpeny kettévágásának története is, a szegényben Krisztust meglátó szentről.
Továbbhaladva lassan beereszkedünk a fenyőerdőbe, ahol a kinti viszonylagos meleg és napsütés után félárnyék és hűvös vár. Gombák és fenyők mindenütt. Lassan a sűrűbe érünk, ahol már nem hallatszik a települések emberi zaja. Az ösvényeken sár, amit ugyan egyesek igyekeznek elkerülni, míg mások éppen megtalálják azok közepét. Zászlón vígan lobog a csapat élén és hirdeti: itt magyar cserkészek vonulnak.
Megérkezünk az erdő közepén álló ligetes részbe, ahol a foglalkozás lesz. Kis pihenő, tízórai. Előkerülnek a bicskák, sokan faragáshoz kezdenek. Van, aki rajzol vagy ír, csupa kis művész, a művészet számtalan területéről.
Először játék: 3 igaz egy hamis, ami lehetőséget teremt arra, hogy mindenki bemutatkozzon kicsit, és mi is megismerjünk mindenkit. Ezt követi egy kis láncfogó, ami a letört ágakkal és avarral borított területen nem is olyan egyszerű.
Kezdődik a foglalkozás. A témák: égtájak, eltévedés, csomagolás, viselkedés a természetben, takarékoskodás, szemétgyűjtés, háziállatok és vadállatok közti különbség. Nem is hinné az ember, hogy ilyen egyszerű kérdésekben is lehet még újat mondani, de a gyerekeknek lehet, hiszen ami nekünk evidens, nekik nem feltétlenül.
Utána kerül sor a megemlékezésre. A tizenhárom aradi vértanú és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök , Kazinczy Lajos, Ormai Norbert és Hruby Gyula; mind megannyi magvetés a magyar szabadság földjébe. Utolsó, kivégzésükkor elhangzott szavaikkal emlékezünk rájuk, s emlékükre egy kis gúlát, mintegy emlékoszlopot építünk ott az erdőben. Utána felhangzik magyar Himnusz és a Miatyánk magyar hazánkért.
A pihenőidő alatt érdekes munkálatok kezdődnek, először csak kisebb intenzitással. Hosszú, letört ágakat, rudakat cipelnek egy fenyőhöz, nekitámasztják és lassan kezd kialakulni egy tipi-forma menedék váza. Egyre többen és többen csatlakoznak az építőkhöz és lassan már szinte mindenki ezen ügyködik. Alakot ölt a menedék, amibe akár mind a tizennyolc gyerek is befér, ha szükséges, benne tűzrakóval és padokkal. Amikor bevégzik a munkát már csak a tetőfedés hiányzik, hogy egy valóban használható menedékház legyen.
De sajnos indulni kell, mert az idő úgy elszaladt, hogy nem is igazán értjük, hol hagytuk el. Hála Istennek, a majdnem ugyanerre a sorsra jutott bicskák és sapkák megkerülnek időben. A zsebkéssel ejtett kisebb sebek is lassan beforrnak, így ideje van az indulásnak.
Hazafelé még megállunk egy kis vadászház oldalán elnyúló mezőn, verőfényes napsütésben indul a játék, vadász-fogócska. Bár mindenki folytatná, a felhők gyülekeznek és sejtjük, ahogy a szülők is a parkolóban, indulni kell.
A reggeli helyünkön ismét megállunk, már csak nagyon röviden és a zászlószertartással befejezzük a kirándulást. Kis menet még a parkolóig, ahol a szülők örömmel ölelik magukhoz a hazatért cserkészeket: ezt is túlélték és még jól is szórakoztak.
Izgalommal várjuk a következő foglalkozást, ami őrsgyűlés lesz.
Érdekel téged is a cserkészet? Várjuk jelentkezésed: burgenlandicserkesz@gmail.com
